A kiválóság mércéi

(Megjelent a Tétékás Nyúz 1997. április 30-i számában)

A múltkori számban olvastam Baklac beszámolóját és morgolódását a Kar Kiváló Oktatója cím odaítéléséről. Ehhez, valamint a Kar Kiváló Hallgatója cím adományozásához szeretnék most hozzászólni, az utóbbival kezdve.

Hogyan válasszunk Kiváló Hallgatót?

A hallgatói kiválóság legszimplább mércéje a tanulmányi átlag, amit differenciáltan – ha kell egy- vagy kéttizedes pontossággal is – jutalmazhatunk a tanulmányi ösztöndíj segítségével. Amit pedig egyszer már jutalmaztunk, azt felesleges más címen (önmagában) újra díjazni. Világos tehát, hogy helyes irányba mutat a HÖK idei kvalitatív szempontrendszere, amely számos összetevő alapján javasolja megítélni a hallgatói kiválóságot. A következő fontos és logikus lépés egyfajta pontrendszer, amely ezt a kvalitatív szempontrendszert kvantitatívvá, s épp ezért könnyen összevethetővé teszi a hallgatók egy homogén csoportjában. Nagyon jó péda erre az a Surján Péter (surjan@chem.elte.hu) által kidolgozott módszer – amely súlyarányait tekintve vitatható ugyan, s ezért talán némi finomítást igényel –, de mégis alkalmas arra, hogy számszerűsítse egy kutató (a jelen esetben: vegyész) szakos hallgató összteljesítményét. A pontrendszert – vagy ennek egy variánsát, hiszen még a kutatószakokat sem lehet pontosan összemérni – melegen ajánlom a biológusok, fizikusok, matematikusok figyelmébe is. (A tanárszakosok összehasonlítása a KTCS-n belül is megoldásra vár, bár lehet, hogy csak a tanulmányi átlagot kéne nagyobb súllyal szerepeltetni.)

A kiválóságmérés kérdése ezek szerint (félig-meddig) megoldott, mi hát a hiba?

A hiba ott van, hogy mint mindig, most is a Kar hivatalos csatornáin csurog le a felszólítás, hogy a tanszékek tegyenek javaslatot a diákjaikra. Ezzel az az alapvető probléma, hogy a tanszékeknek tulajdonképpen nincsenek is diákjaik, ill., ha vannak, azok vagy szaklaborosok, vagy diákkörösök, továbbá: vagy eszébe jut az előterjesztés valakinek a tanszéken, vagy nem.

Javaslat: Ha már egyszer úgyis kibontakozóban van egy kvantitatív szempontrendszer, célszerű volna a jövőben a dolgot pályáztatás útján kezelni, s a felhívást nem a kari hierarchián keresztül, hanem a HÖK igénybevételével eljuttatni a hajszálgyökerekhez, vagyis az egyes hallgatókhoz. A pontrendszer ismeretében ki-ki maga dönthetné el, érdemes-e pályáznia.

Hogyan válasszunk Kiváló Oktatót?

Javaslat: pontosan úgy, mint eddig.

Indoklás: Ha az oktatói kvalitásokat önmagukban akarjuk értékelni (márpedig miért ne akarnánk, hiszen a tudományos kvalitásokat is önmagukban honorálja a pályáztatás útján kezelt Kari Tudományos Díj), akkor logikus, hogy ezt az értékelést azok végezzék el, akik végig ülik az illető oktató óráját, vagy az irányítása alatt dolgoznak a laborban. Kézenfekvő továbbá, hogy a kiválasztás szavazás – tehát egyfajta népszerűségi felmérés – útján történjék. Ha jól emlékszem, ugyanígy választunk magunknak köztársasági elnököt és képviselőt is, márpedig ennek is van akkora hordereje, mint a Kiváló Oktatók kiválasztásának.

Nagy Sándor
a KTCS Oktatási Bizottságának elnöke
nagy@chem.elte.hu