Fizlab (MyPhysicsLab.hu)
Fizikai szimulációk Javával
This page is part
of the website prepared by Sándor Nagy with
kind permission from Erik Neumann
as a translation to Hungarian of his original site MyPhysicsLab—Physics
Simulation with Java.
Nagy Sándor megjegyzése: Erik Neumann lapjainak magyarítása kissé lassan halad, de a szimulációkkal lényegében elkészültem. A magyarított szimcsomag (Fizlab.jar) offlájn használatra letölthető.
Ugrás a
oldalra!
Kattints az alábbi fizikai szimulációs ikonok egyikére. A kattintásra valós
időben mozgó animáció jön elő, mely interakcióra képes, azaz
objektumokat mozgathat rajta az egérrel, paramétereket állíthat rajta, mint
pl. a gravitáció(s gyorsulás SI egységben). A paraméterablakban tizedes vessző látszik ugyan, de a Java a tizedes pontot érti, ezért a felülírás során vessző helyett pontot kell használni. A paramétereket nem elég a megfelelő
ablakba beírni: beírás után az Enter billentyűvel jelezzük a szimulációnak,
hogy mostantól az új érték érvényes.
A
Java appletek támogatása 2021-ben végképp megszűnt a böngészőkben. Érdemes elolvasnod a következő útmutatómat ezzel kapcsolatban:
CheerpJ Applet Runner – a Java applet megmentője. Ebben felhívom a figyelmedet a Chrome böngésző
CheerpJ Applet Runner nevű bővítményére, mely a Java appletjeimet ismét használhatóvá teszi az által, hogy a
Java kódból
JavaScriptet generál, és azt futtatja. További jó hír az, hogy ehhez még a Javát sem kell telepítened a gépedre (feltéve, hogy nem akarod kihasználni az offlájn használat lehetőségét, mely böngésző nélkül megy).
Jó, ha tudod, hogy időközben Erik Neumann elkészítette a szimulációk HTML5 változatát, melyek eleve
JavaScriptet használnak. Ha tudsz angolul, a Physics Simulations című oldalról érheted el őket.
A következő ikonokhoz linkelt oldalakról elérhető szimulációk
videók, interaktivitás
nélkül.
Hogy működik?
A szükséges matekot és fizikát az egyes szimulációk lapján találjuk.
A
szabad forráskód rendelkezésükre áll azoknak, akik maguk szeretnének kísérletezni
a fejlesztésükkel. Íme néhány további lap a mögöttes matekról és informatikáról.
Segítség és GYIK – Hogy lehet működésre bírni a
szimulációkat és egyebek
Differenciálegyenletek – Fájdalommentes
bevezetés a diffegyenletekbe
Differenciálegyenletek osztályozása –
A diffegyenletek rendszertana
Numerikus megoldások – Hogy lehet
erőlködés nélkül megoldani diffegyenleteket
A Runge–Kutta-módszer – A
legjobb
numerikus módszer diffegyenlet-megoldásra
Matekfrissítő azok számára, akiknek kissé berozsdásodott
már a matektudásuk (a dallam még megvan, de a szöveg már nincs, vagy fordítva
:-)
Linkek a kapcsolatos matekos, fizikai és szimulációs
webhelyekre
Matematika megjelenítése a weben – Megjegyzések
arról, hogyan érdemes/lehet a matematikát megjeleníteni a neten
Mért pont fizikai szimulációk?
Ezek a szimulációk a következőkre használhatók:
- játszadozhatunk velük csak úgy a móka kedvéért... próbáljon valamit mozgatni
az egérrel, vagy állítgassa a paramétereket
- tanulhatunk egy kis fizikát, továbbá érzékelhetjük, mit jelent a modellalkotás
egy fizikai rendszer esetében
- tanulhatunk a numerikus módszerek
alkalmazásáról diffegyenletek megoldására
- tanulhatunk a differenciálegyenletekről
és a megoldásukra használt technikákról
- tanulhatunk egy kis programozást (a szabad forráskód
elérhető)
- felturbózhatja a következő videójátékát, melyet készít
Remélem, hogy a szórakozás mellett mindenki tanul egy kicsit a mögöttes matematikai
és fizikai tartalomról is.
A szimulációk alapvetően szükségesek a tudomány és technika számos területén.
Mihelyt bonyolultabb problémákkal találkozunk, nagyon nehéz a tiszta matematikával
kikövetkeztetni, hogy mi is fog történni. Ilyenkor a tudomány művelői és a mérnökök
matematikai modellt állítanak fel, melyet numerikus módszerek segítségével működtetnek
egy komputeren.
Magamról

Üdv a magyar látogatónak!
Erik Neumann
vagyok, az eredeti webhely – a
MyPhysicsLab—Physics
Simulation with Java – gazdája. Seattle-ben élek, az USA Washington
nevű államában, mely nem tévesztendő össze Washington D.C.-vel, országunk fővárosával.
Önalkalmazott szoftverfejleszőként tevékenykedem. Ennek a webhelynek az eredetijét
2001 körül kezdtem el fejleszteni: részben személyes projektként, melynek célja
az volt, hogy közben tanuljak egy kis természettudományos számítógépezést is;
részben pedig azért, hogy egy onlájn tudományos múzeumot hozzak létre.Ugyanis
Chicagóban cseperedtem fel, a
Museum of
Science and Industry (Természettudományos és Ipari Múzeum) közelében, ahová
imádtam járni, hogy a tudományról és a matekról tanuljak.
1978-ban szereztem BSc diplomát matematikából az ohioi Oberlin College-ban.
Minálunk ezt a végzettséget BA-nak rövidítik, mert a matematikát nem a természettudományok
(
science), hanem a művészetek (
arts) közé soroljuk. 1984-ben szereztem
egy MBA-t is a University of Chicago egyetemen. Első szoftveres állásom az
APL
nyelvvel állt kapcsolatban. Ezt a programozási nyelvet nagyon kedveltem matekszerű
tömörsége és teljesítőképessége miatt.
Abban a szerencsében volt részem, hogy 1985 elején kapcsolatba kerültem a Macintosh-szoftverek
fejlesztésével, s csatlakoztam a
MacroMindhoz
(ebből lett később a
Macromedia).
A MacroMind egyik alelnökeként (
VP of Engineering titulussal) 5 éven
keresztül irányítottam a szoftverfejlesztést. Legjelentősebb termékünk a VideoWorks
volt, melyet később Directornak (azaz Rendezőnek) kereszteltek át, mely még
ma is létezik
Adobe Director
néven. Az 1980-as években a mára már hétköznapivá vált interaktív média fogalma
teljesen új volt és még a fejlődés kezdetét élte. A VideoWorks lényegében egy
animációs eszköz volt, de már programozható interaktivitással is rendelkezett.
Abban az időben a fő versenytársaink a HyperCard, a SuperCard és az Authorware
voltak. A Directort különböző célokra használták. Arra vagyok a legbüszkébb,
hogy a 90-es években ez volt a preferált eszköz a szoftverek felhasználói felületének
prototípuskészítéséhez. A Directort az ún. "
guided tour"-ok (bevezető
prezentációk) készítéséhez is felhasználta a Macintosh a kezdeti években. És
persze a Directort mindenféle művészeti, dizájn- és marketingprojektben is alkalmazták.
Munkámat az Apple Computernél folytattam új multimédia- és felhasználóifelület-koncepciók
kialakításával, melyek digitális eszközöket, animált felhasználói felületeket,
beszédfelismerést és az osztott információ elérését (
distributed information
access) érintették. 1991-ben lázas munka kezdődött, amikor is az Apple és
az IBM stratégiai partnerséget igyekezett kialakítani. Jómagam is részt vettem
a szupertitkos tárgyalásokban, és tettem egy javaslatot arra vonatkozóan, hogy
a világnak szüksége volna egy olyan standardra a multimédiához, hogy a multimédiatartalmak
fejlesztői számíthassanak rá mint a publikálás eszközére (végül is ez a cél
valósult meg a HTML létrejöttével). Ezekre a javaslatokra volt a válasz a
Kaleida
Labs megalapítása. Ottani munkánk eredményezte a
ScriptX
létrejöttét, mely, mint kiderült, nagyon hasonló volt a Sun-féle Javához (melyet
egyidejűleg fejlesztettek ki). A ScriptX célja az volt, hogy mindenféle multimédiát
támogasson (szöveget, képeket, audiót, videót, animációkat stb.), több platformon
működött (Mac és Windows), interpretált, objektumorientált volt, szemétgyűjtővel
rendelkezett a gépmemória jobb kihasználása végett (ami akkoriban nagyon fontos
szempont volt).
Ezután Seattle-be költöztem, és figyelmem újra a matematika és a természettudományok
felé fordult. Újratanultam a differenciál- és integrálszámítást, megoldva az
összes feladatot a régi főiskolai tankönyvemben, és további matematikakurzusokat
vettem fel a University of Washingtonon. Akkor kezdtem el fejleszteni ezt a
webhelyet, hogy közben gyakoroljam azt, amit tanultam. Nagyon örülök annak,
hogy ma már olyan kiváló eszközöket használhatok mint a HTML és a Java, és így
másokra hagyhatom az efféle eszközök fejlesztését. Továbbra is ügyködöm fizikai
szimulációk készítésén: számos szimulációm jelenleg is fejlesztés alatt van.
Mostanában dolgoztam egy új matematikai projekten is. A neve
FunctionLab
(FüggvényLabor), mely hasonlít egy kézi grafikus kalkulátorhoz: különféle beírt
függvények megjelenítésére való eszköz. Ezt a munkát barátom és hegymászótársam,
Greg Langkamp, kérésére végeztem el, aki az
enviromath.com-nál
használja az oktatáshoz, mely a matematikával és a környezettudománnyal egyaránt
kapcsolatos.
A Kaleida idejéből két szabadalomnak vagyok társszerzője: No. 5,475,811 "Rewinding
time-based script sequences", and No. 5,452,435 "Synchronized clocks and media
players". Az 1995-ös MacWorld Expón Multimedia Pioneer Awardban részesültem.
|
Az eredeti webhelyet a Canadian Mathematics Society (Kanadai
Matematikai társaság) Knot a
Braid of Links♣ projektje „a hét cool
matematikai webhelye” címmel méltányolta. |
Ez a webhely nemcsak a fizikáról és a kapcsolatos matekról szól, hanem feltárja
a szimulációprogramozás számos műhelytitkát is, rámutatva az egyes szimulációk
gyenge pontjaira.
Ez a komplexitás önmagában is elég okot adhatott volna ahhoz, hogy az egész
webhely lefordítására kérjek engedélyt a szerzőtől. Megelégedhettem volna ugyanis
a bárki számára elérhető Java forráskód magyarításával, majd kompilálásával
is. Mindazonáltal voltak személyes indítékaim is az engedélykérésre, és megelégedéssel
tölt el, hogy a szerző a magyarított hely publikussá tétele után ezt írta egyik
levelében: "I'm lucky to have you do this translation".
Most pedig néhány szót a személyes indítékokról:
Egyrészt (ami a matekot illeti) nagyjából egykorúak vagyunk Erikkel. Igaz ugyan,
hogy vegyészi oklevelemet (kb. MSc) már 1972-ben megszereztem (amiből a szerzőt
kb. 8 évvel fiatalabbnak sejtem magamnál), de az alkalmazott matematikai abszolutóriumomat
(hm... mondhatom BSc-nek?) csak 1979-ben írta alá Schipp
Ferenc dékánhelyettes úr.
A másik ok a Macintosh iránti közös szimpátiánk – bár én már régóta Windwsos
gépet használok, mint mindenki más a környezetemben, aki nem Linuxost.
Amikor 1979-80 között először jártam az USA-ban, még ott is csak mainfraime
komputerek voltak lyukkártyaolvasóval, lyukszalagolvasóval, ill. ottlétem
alatt valósult meg a spektrumadatok elektronikus átküldésének lehetősége telefonmodemen
keresztül a Mössbauer-laborból egyenest a számítóközpontba.
Ha az EMG 666-ot és a Commodore
64-et elfelejtem (mik is ezek? :), akkor leegyszerűsítve azt mondhatom,
hogy első meghittebb találkozásom az asztali számítógéppel második amerikai
utam során történt (1987-89-ben), amikor a Drexel University jóvoltából alkalmam
nyílt egyrészt MS-DOS operációs
rendszerű PC-t használni mérésvezérlésre, másrészt Macintosh-t minden egyébre,
kivéve a spektrumkiértékeléseket, melyek akkoriban még mindig nagy gépen mentek.
A Maceknek már akkor olyan volt a felhasználói felületük, mint a későbbi
Windowsé lett. (Az ilyen
ikonhuzogatós, ablaknyitogatós, egérkattintgatós dolgokat a PiciPuha
– ahogy sokan becézik kedveskedve a MicroSoftot – még évekig gyerekes
játszadozásnak tartotta.) A Mac tervezői a manapság WYSIWYG-nek aposztrofált
alkalmazások hívei voltak. Ilyen volt a MacWrite-juk,
no és persze később ilyen lett az MS
Word is. (A WYSIWYG-szoftvereket magyarul talán ALAK-orientált alkalmazásnak
lehetne hívni: Amit Látsz, Azt Kapod = What You See Is What You Get.) A Szofi
és a HABÓ (The BFG) c. meseregény-fordításomat is kölcsön Macintoshon gépelte
le feleségem Philadelphiában a macskakaparásom alapján (egyenként rakva fel
az ékezeteket a MacWrite-ban), miközben a csöpp Annát
– egyetlen amerikai rokonunkat –
pesztrálta, akit majdnem Szofinak kereszteltünk el.
Kicsivel később Erik Neumann (aki nem árulta el, hogy van-e köze Neumann
Jánoshoz) nyakig benne volt több olyan Maces szoftverfejlesztésben, ami
számomra akkoriban már ismerős volt, ha nem is konyítottam hozzá. Érdekessé
teszi számomra az is a személyét, amiért és ahogy ennek a webhelynek a megalkotására
vállalkozott. Ezért is szerettem volna ezt a helyet az eredeti alakjában rekonstruálni.
A tartalomhoz is csak azért nyúlok hozzá itt-ott, mert szeretném minél jobban
kielégíteni a magyar felhasználók vélt igényeit.
Apropó igények. Az alábbi számlálót kb. egy héttel a még (enyhén szólva:) nem
teljesen magyarított hely közzététele után helyeztem el ezen a Kezdőlapnak elkeresztelt
oldalon. Azért van itt, mert szeretem tudni, mennyire térül meg fáradozásom
az ilyen önkéntes projekteken. Egyetlen fizetségem ugyanis, ha látom: nem dolgoztam
hiába, mert használják azt, amit csináltam. És ebben, valószínűleg, nem különbözöm
Erik Neumanntól, aki aligha lett milliomos a virtuális múzeuma bevételeiből,
minthogy a belépés díjtalan (diákok és nyugdíjasok a felét fizetik).