Rizsa à la Nagy — pályafutásom rövid összefoglalója

... vagy szemüveggel a tekintély végett
Projektmenedzseri álöltözékben, saját bajusszal, 2001-ben, rövid minisztériumi vendégszerplésem végén
Run for rest, run!

Figyelem! Az alábbiak maradéktalan élvezetéhez – sajátos beállítottságon kívül – szükség lesz egy monitorra is!

Figyelem! A különböző ikonok mögött
(Megjegyzés egy felugró ablakban, Dokumentummásolat egy felugró ablakban, Oklevélmásolat egy felugró ablakban, Bővebb iformáció ugyanebben az ablakban, Wikipédia-oldal megnyitása ugyanebben az ablakban, Moly-lap megnyitása ugyanebben az ablakban stb.) különféle tartalmak érhetők el kattintással. Ha a kurzort az ikon fölé húzzuk, ~1/2 s múlva felbukkan egy rövid szöveg, mely utal a tartalomra. Ezt érdemes kivárni, hátha nem is érdekli az Olvasót, ami a kattintásra elővánszorog.

A fenti klip nemcsak a pályafutás szóra enged asszociálni a tőlem megszokott szellemességgel, de karakterem sportos oldalát is megvillantja, mintegy fáklyafénybe helyezve azt. Alapító nemtagja vagyok ugyanis egy rövid múltú, de hosszú nevű sportegyesületnek TÉTE oklevél . Továbbá csakugyan van egy ugyanilyen színű kedvenc mellényem ispihenésre.

Tartalomjegyzék:

Életem egypercese időben csapongva: Kattintásra indul a kvázisztochasztikus időutazás!, ill. unalmas rendszerbe foglalva: CV & publikációk (khrrr... pityipű...)

Születésem időpontja a múlt század ködébe vész, volt hát időm rájönni arra, hogy a jövő (sőt már a jelen is) a specializációé, de ezt a felismerést mindig is igyekeztem figyelmen kívül hagyni. Innen adódik, hogy – noha az érettségi évétől fogva ugyanannak az egyetemnek vagyok a polgára – a tanulás, majd a tanítás és a kutatás mellett egyéb tevékenységek is sok energiámat lekötötték.

Az efféle kilengések eredményeképp lettem négy bicajos könyv szerzője és egy ötödik “bedolgozója”, továbbá a fordítója néhány novellának és regénynek olyan kiváló szerzőktől, mint Douglas Adams, Isaac Asimov, John Brosnan, Roald Dahl és Frederik Pohl. Emellett számos, gyermekek számára írt ismeretterjesztő könyvet is magyarra fordítottam. (Szakmai könyv csak egyetlenegy szerepel fordítói repertoáromban: ezt magyarról angolra ültettem át az Elsevier és az Akadémiai Kiadó részére.)

A TTK számára bizonyos PR tevékenységet is kifejtettem. (Megjegyzem, a PR nem a Pénzügyileg Rentábilis kifejezés rövidítése, legalábbis a szempontomból nem az, hiszen afféle “önkéntes aktivistaként” dolgoztam, olykor-olykor némi jutalommal honorálva.) Kezdeményezéseim, ill. “elsőségeim” egy része kiszállásom után is él tovább (írom ezt 2009.02.27-én), amit a korlátozott időtartamú halhatatlanság jelének tekintek, s ezért büszke vagyok rá. Íme:

A 2006-tal lezárult másfél évtizedben rengeteg energiám ment el (megint csak nem kényszerből, hanem önkéntesen) oktatásszervezésre is, és csak a szerencsének és Vértes Attila akadémikusnak köszönhetem, hogy emellett társszerkesztőként és részben szerzőként két nagy szakmai könyvprojekt megvalósításához is hozzájárulhattam: egyiket a Plenum, a másikat a Kluwer adta ki.
Valószínűleg a Kluweres projektnek köszönhető, hogy 2005 második felében az UNESCO-EOLSS elektronikus enciklopédia Joint Committee-je felkért a Nuclear Chemistry and Radiochemistry című “kötet” Honorary Theme Editor (HTE) szerepének betöltésére. Ebben a munkában Vértes Attila tanácsadóként támogatott.
A Kluweres projekt időközben egy Springeres projektnek is életet adott, amennyiben a Handbook of Nuclear Chemistry 2. kiadása (immár 6 kötetre duzzadva) már a Springernél jelent meg 2011 februárjában. A dolognak külön jelentőséget ad az a tény, hogy szerkesztőként – életem diplomáciai csúcsteljesítményét elérve – sikerült megakadályoznom, hogy egy egymással hadilábon álló orosz-japán szerzőpáros között virtuális orosz-japán nukleáris háború törjön ki. (Jórészt ennek a teljesítményemnek tulajdonítom, hogy 2010-ben Lévay Béla kollégámmal osztozhattam a Hevesy György-díjon, de más ok is felötlött már bennem az oklevélben említett hivatalos indoklás mellett :-)

Ami az oktatásszervezést illeti, leginkább két ötletemre vagyok büszke, melyeket az erre a célra alakított Oktatásszervezési Kari Munkacsoport (1997-1999) keretében valósítottam meg számos közreműködő segítségével:

Az elején elkezdett mondókámra visszatérve megjegyzem, hogy eredeti érdeklődésemet tekintve maga a vegyészi pálya is kilengésnek tekinthető. A szomszéd gyerekek ugyanis – nem véletlenül – a Bogarász nevet ragasztották rám már egész kicsi koromban, amit továbbhurcoltam az általános iskolába is. Tulajdonképpen az egyetemi jelentkezésig azt hittem, hogy biológus leszek, de akkor az esélyeimet latolgatva meggondoltam magam Hogyan kerültem el a biológiát, s alternatív módon finommechanikai műszerésznek, ill. vegyésznek jelentkeztem. Az utóbbi elsőre bejött. Ezért vagyok ma vegyész és nem pl. kerékpárszerelő.

Valami nosztalgia azért maradt bennem a biológia iránt. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy egy időben sok természetfotót készítettem, és az imeretterjesztő fordításaimat is inkább erről a területről válogattam, amikor tehettem. Talán ezért vonzódom a kertészet That's me on 070617 iránt is, különös tekintettel annak arra a változatára, melyet – megtévesztő módon – kreatív kertészet néven illetek. Az utóbbi remek lehetőséget ad számomra, hogy kreativitási rohamaim egy részét anélkül vezessem le, hogy a melléktermékként keletkező zöldségeket egy célzott közönség – családom, hallgatóim, Németh Zoli – nyakába zúdítanám. (Tulajdonképpen szövevényes webhelyem egésze lényegében ezt a célt szolgálja, bár óhatatlanul belekerül némi hasznos információ is egy-egy dekoncentrált pillanatomban.)

A vegyész szakot elvégezve – talán Kamondi Józsi bácsi, egykori felsőtagozatos osztályfőnököm, sugallatára, aki matematikusnak szánt – beiratkoztam estin az “alkalmazott matematikus” szakra. Diplomát ugyan nem szereztem, csak abszolutóriumot, de az egykori vonzalomnak némi nyoma maradhatott, mert mindegyik feleségem 2Γ(n) – 1 leánygyermekkel örvendeztetett meg, ahol n = 1, 2, 3 a feleségek sorszáma, Γ(n) pedig a gamma-függvény A gamma-függvényről. A trendet és koromat figyelembe véve már csak egy egész leányfutballcsapat adoptálása árán kockáztathatnék meg egy negyedik házasságot.

Végül egy rövid jellemzés önmagamról. A három legjellemzőbb tulajdonságom: az optimizmus (harmadjára is megnősültem), a kitartás (egymás után négyszer adtam be vaskos pályázatot a Széchenyi Professzori Ösztöndíjra) és a realizmus (ötödjére nem pályáztam) SZPÖ - a kitartás próbája.

Növeldék, neveldék, fokozatok (időben visszafelé haladva, irreleváns magyarázatokkal)

Hosszabb külhoni tartózkodások

Kutatási terület

Ismeretátadási kísérleteim

Szakmai díjak és megtiszteltetések, korábbi feladatok

Interjúk

Egyéb elvámolni valóm Címmagyarázat

A Critical Mass nem az erőszakról szól.

Sugárveszély


Utolsó frissítés dátuma: 2012-12-02

Copyright © Nagy Sándor m & m 2000-2012


Vissza Nagy Sándor honlapjára.