A folyamat a protonelhullatási
vonal környékére korlátozódik a
nuklidtérképen. Normális esetben tehát a mag inkább pozitronbomlással csökkenti
relatív protonfölöslegét (általában) vagy pedig alfa-bomlással (nehéz magok
esetében, melyekre Z < N). Ez azért is érdekes, mert az α-részecske
töltése kétszer akkora, ezért a Coulomb-gát is nagyobb, de az α-részecske
nagy stabilitása – úgy látszik – többet nyom a latban. (Gondoljunk
arra, hogy a Nap energiatermelő folyamatát is így írhatjuk sommásan:
4p → α, nem pedig fordítva.)
Vissza Nagy Sándor honlapjára. Releváns |tIt| kínálat: Nukleáris Glosszárium