Magyarázom a bizonyítványt!

(két példázat a Természettudományi Diplomáról)

(Megjelent a Tétékás Nyúz 1996. március 13-i számában)

Többen nyilatkoztak úgy a Csak így Hogyan tovább TTK? címő cikkemről [Nyúz, XII./3. szám, 4-5. oldal], hogy az abban foglaltakat nagyjából szimpatikusnak tartják ugyan, de

(1) naiv vagyok, és nem veszem figyelembe a külső feltételeket (Ezt ma nem lehet megcsinálni Magyarországon!);

(2) nem értenek egyet a szakok általam javasolt megszüntetésével.

Ami az (1)-es kifogást illeti, válaszom a következő: Minthogy a jövőbeli külső feltételek pontosan nem ismertek, ezért:

Ami a (2)-es kifogást illeti, ez úton szeretném közölni mindenkivel, hogy eszembe se jutott a szakok megszüntetése. (Hogy mért nem, az ki fog tőnni a második példázatból.) Tehát a Természettudományi Diplomát nem a szakok helyett képzelem el, hanem a szakokkal párhuzamosan. Még csak azt sem állítom, hogy túl sokan élnének ezzel a lehetőséggel (bár ezt előre nem lehet megmondani). Amit állítok az az, hogy ez a lehetőség vonzóbbá tenné a Kart és nem csökkentené a színvonalat sem.

Hogy egészen világos legyen a Természettudományi Diploma és a szakok viszonya, íme két példázat:

1. példázat: A Kar mint szilárdfázisú nemegyensúlyi rendszer
(egzakt analógia TTK-sok részére)

Tekintsünk egy szilárd fázisokból álló nemegyensúlyi rendszert, melyben az atomok a Kar hallgatóit jelentik. A jelenlévő szilárd fázisok a szakok, ezek stabilitása fejezi ki az összhangot a szak létezése és a szak iránti tényleges igény között, míg a metastabilitás jellemzi az olyan befagyott szakokat, amelyek léteznek ugyan, de létezésük nem indokolt. (Nem állítom, hogy nálunk van ilyen, de még lehet, sőt, kétszer napirendre is került ilyesmi a Kari Tanácson, amióta tagja vagyok.) Elvileg létezhetnének a rendszerben további stabil fázisok (szakok) is a fázisdiagram alapján, ezek azonban különböző kinetikai okok folytán nincsenek jelen (pl. lassú a gócképződés vagy a diffúzió).

Ezek után a struktúralazítás hatása a következő analógiával értelmezhető:

Az adott szakhoz (pl. vegyész) az adott szakmából (pl. kémiai tárgyakból) minimálisan megkövetelendő kreditek leszállítása (az összes kreditkövetelmény - tehát a színvonal - állandó értéken tartása mellett) a gócképződésnek kedvező hibahelyeket, diszlokációkat visz be a kristályokba, ill. szemcsehatár menti kiválásokhoz vezet. Ezeket a kialakuló kristálygócokat, GP-zónákat stb. tekinthetjük interdiszciplináris területeknek is (pl. molekuláris biológia), ami nem jelenti azt, hogy okvetlenül külön szakot kellene indítani számukra. Ugyanakkor világos, hogy az ilyesmi megengedése egyáltalán nem káros, függetlenül attól, hogy a dolog meghirdetett szakként él-e tovább vagy sem. A lényeg, hogy továbbélhessen! Másrészt ugyanezek a gócok a kezdeti nemegyensúlyi rendszerből hiányzó stabil fázisok csíráiként is szolgálhatnak, azaz új szakok bontakozhatnak ki belőlük. (A Kari Tanácson persze ez úgy merülne fel, hogy az oktatási dékánhelyettes bejelentené, miszerint a számítógépes statisztikai elemzés azt mutatja, hogy mostanában sok fizikus és vegyész vesz fel olyan speciket, amelyek alapján meg kéne fontolni - teszem azt - egy új, anyagtudományi szak indítását.)

Amint látjuk, eddig még szóba se került a Természettudományi Diploma. Ennek az az oka, hogy ez nem szakot reprezentál, tehát nincs is helye az eddigi képben, amelyben csak szilárd fázisok szerepeltek. Láttuk viszont, hogy a kristályszemcsék között mindenféle fáziskezdemények gyülemlettek fel. Tekintsük ezeket eutektikumnak. Emeljük kissé a hőmérsékletet, azaz fokozzuk egy csöppet a rendszer dinamikáját. Mint tudjuk, az ilyen eutektikumok könnyen megolvadnak: ez a szemcsehatár menti olvadék reprezentálja azokat a hallgatókat, akik esetleg a Természettudományi Diploma mellett fognak dönteni. Baj, hogy van ilyen olvadék? Nem baj, mert folyadékban gyorsabb a diffúzió, s ez megkönnyíti a rendszer számára, hogy az - a változó környezeti feltételeket követve - mindig az aktuális egyensúly közelében maradhasson. A Természettudományi Diploma kilátásba helyezése ezenkívül csökkenti a szemcsehatár átlépésének aktiválási energiáját is, minthogy csökkenti a "két szék között a pad alá" címő kockázatot (Megpróbálom a másik szakot, legfeljebb nem vegyész vagy fizikus lesz belőlem, hanem kultuszminiszter!).

2. példázat: A Kar mint füvesített terület (amelyen mindenki csak tapos)
(kvalitatív analógia bölcsészek, jogászok és, általában, lakótelepen élők számára)

"Bevált" gyakorlat volt a régi "új" lakótelepeken, hogy a szemétkupacok elhordása után gyönyörően befüvesítették a parkokat, és szép szögletes vonalvezetéső járdákat építettek (ezek a meghirdetett szakok). A lakók (diákok) persze sokszor más útvonalakat szemeltek ki maguknak, s a járdaszakaszok közt átvágva (interdiszciplináris érdeklődés, szakváltási kísérlet), letaposták a gyepet. A gyep letaposását persze korlátozni lehetett szúrós sövényekkel és főre lépni tilos táblákkal (Tanulmányi és vizsgaszabályzat), és sokat segítettek a rend megtartásában az éber parkőrök is (Tanulmányi Osztály). Tehát mindenki arra ment, amerre menni kellett - pontosabban: szabad lakótelepen, szabad lakók arra mentek, amerre szabad volt - (hagyományos, merev szakok), ami nem jelentette azt, hogy ez volt a legjobb rendszer. Például Amerikában (vagy hol) úgy hírlik, már akkor is nagyobb hitelt (kreditet) adtak a lakók józan eszének, s előbb megvárták, hogy azok merre akarnak menni maguktól. Ahol nagyon le lett taposva a fő, oda építették aztán a járdát (új szak létesítése menet közben felmerülő igény szerint). Nem tudom biztosan, de feltételezem, hogy a gyérebb csapások (értsd: a Természettudományi Diplomához vezető utak) száma csökkent ugyan a szilárd járdák megépítésekor - hiszen a sima aszfalton könnyebb járni, mint a harmatos főben vagy a sárban bóklászni -, de azért nem szőntek meg teljesen. Lehet, hogy ez bosszantotta a parkőröket, de hosszabb távon megérte, mert ha pl. egy új ABC - akarom mondani: Supermarket - épült valahol (újabb, ma még nem sejthető elhelyezkedési lehetőségek kilátása), a parkot gondozó kertészmérnök és csapata (dékán, dékánhelyettesek, Startégiai Bizottság, Kari Tanács stb.) rögtön látta a szélesedő csapásokból, merrefelé célszerő lerakni az újabb járdákat (új szakok meghirdetése).

Összefoglalva: elmondhatjuk, hogy a fő taposása a begyöpösödés ellen hat ugyan, de ez nem tekintendő egyértelmő hátránynak.

Nagy Sándor
kertesház-tulajdonos, gyakorlott főtaposó
nagys@para.chem.elte.hu


(esély) Lásd a Megáll az ész - utat neki ! címő cikkemet a Nyúz, XII./5. számában.

(pénz) Gyengébbek kedvéért: a pénz szőkös volta itt a korlátozó feltételek összességét akarja szimbolizálni, beleértve azt, hogy a szomszéd budija átlóg a telkünkre (pont oda, ahová az ebédlőt szeretnénk), ami jogi bonyodalmak lehetőségét is felveti, lévén a szomszéd országgyőlési képviselő.

(analógia) A példázat megalkotását két inspiráló élménynek köszönhetem. Az egyik Czirók András Önszervező kollektív mozgás címő előadása, mely a március 2-i Bolyai Konferencián hangzott el, s amely szerint egy bacilustelep vagy egy marék hangya - netán egy kupac kukac - mozgása statisztikus fizikai eszközökkel tárgyalható. Remélem, András éppúgy értékelni fogja az analóg gondolkodás terén elért eredményemet, mint én az övét. A másik élmény saját március 1-jei védésemmel kapcsolatos, amelyen Vass Szabolcs, a Bíráló Bizottság titkára, bizonyos fázisok és fázisdiagramok közötti kapcsolat mikéntjeit firtatta a Bizottság nevében. Nos, akkor semmi okos nem jutott az eszembe: remélem, ez a példa őket is kielégíti majd.