Sto takóje gyemokrácija?

(avagy: a hónaljban kissé tágan értelmezett vezetői szabadság megütközése a demokrácia felnőttlábra húzott gyermekcipőjével)

(Megjelent a Tétékás Nyúz 1994. május 4-i számában)

Ha a cím zavarosnak hat, akkor célnál vagyok.

Legalább ugyanilyen zavart éreztem ugyanis a legutóbbi Kari Tanács szünetében, miután Klinghammer Dékánhelyettes ÚR addig ütötte a vasat (Nómen ist Ómen, ahogy a latinos műveltségű német mondja), míg a Kari Tanács tagjai (szerénységemet is beleértve) meg nem szavazták azt, amit a Dékánhelyettes ÚR akart. Illetve, pontosabban, nem is az a lényeg, hogy mit szavaztunk meg, hanem az, hogy nem arról szavaztunk, amiről szavazni akartunk, hanem arról, amiről a Dékánhelyettes ÚR akart megszavaztatni bennünket.

Nem világos?

Akkor megmagyarázom. Mégpedig nem a konkrét vita kapcsán (ami mellesleg a pótlékokra kapott minisztériumi pénz felhasználása körül zajlott), hanem egy teljesen semleges példával, hogy ne zavarjon meg senkit az adott kérdésben alkotott véleménye. Tehát a lezajlott vita szabad átírásban így hangzik (a kibővített változatot az Egyetemi Színpad tűzi műsorra rövidesen, ugyancsak a Dékánhelyettes ÚR (a továbbiakban KDÚR) rendezésében, magyar hangja: Szuhay Balázs):

KDÚR: A Kari Tanácsnak állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy kétszer kettő öt-e vagy hat.

Kari Tanácstag1: Véleményem szerint inkább arról kéne szavaznunk, hogy kétszer kettő négy-e vagy öt. Én ugyanis elég biztos vagyok benne (bár nincs nálam szorzótábla), hogy az eredmény hatnál kevesebb.

KDÚR: Tekintve, hogy nem áll elegendő információ a rendelkezésünkre, ne menjünk a részletekbe. A Kari Tanácsnak elvi döntést kell hoznia. A kérdés tehát a következő: kétszer kettő öt-e vagy hat.

TSZCS-Vezető1: Ne ötöljünk-hatoljunk! Minthogy nekem is úgy rémlik, hogy kétszer kettő négy körül van, javaslom, hogy a tisztelt Kari Tanács arról szavazzon inkább, hogy kétszer kettő négy-e vagy öt, azzal a megkötéssel, hogy ha közben bizonyítást nyer, miszerint még ötnél is több, akkor hat.

KDÚR: Ne bocsátkozzunk találgatásokba! A Kari Tanácsnak kutya kötelessége elvi döntést hozni. A kérdés változatlanul az: kétszer kettő öt-e vagy hat, és ha igen, milyen sorrendben.

Köztudomású, hogy a NYÚZ a sorok száma után fizet, nem pedig sorhossz szerint, ezért csak a hozzászólások sorrendjét próbálom az alábbiakban visszaadni, mégpedig a versidézés formai szabályai szerint, ezzel is védve a természetet:

TSZCSV2/KDÚR/KT2/KDÚR/KT3/KDÚR/KT4/KDÚR/KT5/KDÚR/

KT6/KDÚR/KT7/KDÚR/KT8/KDÚR/KT9/KDÚR/KT10/KDÚR/

KT11/KDÚR/KT12/KDÚR/KT13/KDÚR/KT14/KDÚR/KT15/KDÚR/

KT16/KDÚR/KT17/KDÚR

Amint látszik, a másfélórás vita végén (sőt mindvégig) a Dékánhelyettes ÚRé volt az utolsó szó:

KDÚR: Felteszem ezek után szavazásra a kérdést: kétszer kettő öt-e inkább vagy hat, és ha igen, milyen fontossági sorrendben?

A vita tartalmára egyébként bárki következtethet az elejéből és a végéből. Egyetemi Tanácstagok kedvéért azonban le is kottázom:

||:KTi/KDÚR/:||

A dalt K-DÚR-ban kell énekelni, végkimerülésig, tehát összesen kb. 15-ször. (Mi eggyel többször bírtuk, mert már van az ilyesmiben gyakorlatunk. Engem például másodjára választottak meg a Kari Tanácsba.)

Ugyanez FORTRAN-ban, hogy az informatikusok se maradjanak sötétben:

		LOGICAL KT(17), KDÚR
C	X EGYENLŐ KÉTSZER KETTŐ
		X=2*2
		DO 1 I=2,17
		KT(I)=X.EQ.4.0.OR.X.EQ.5.0.OR.X.EQ.6.0
	1	KDÚR=.NOT.KT(I)
C	EZUTÁN JÖTT A SZAVAZÁS

A kérdésem ezek után a következő: A demokrácia és/vagy a teljes indukció szabályai szerint vajon hányszor kéne elvégeztetni a fenti ciklust, hogy KDÚR értéke azonos legyen KT(I)-ével?

Ebben adjon nekem valaki tanácsot!

Nagy Sándor
a Kari(katúra) Tanács
egyik tanácstalan tagja

Utóirat: Természetesen a Kari(katúra) Tanács elnevezéssel csupán a Kari Tanács egy – nem feltétlenül valódi, de semmiképpen sem üres – részhalmazát kívántam azonosítani, amely definíciószerűen azokat és csak azokat a tagokat foglalja magában, akik osztoznak abban a kínos érzésemben, hogy a Dékánhelyettes ÚR bohócot csinált belőlünk.



Vissza Nagy Sándor honlapjára.