Irány a Velencei-tó –– máshogy

Megjegyzés: A leírást magát nem frissítettem (pl. a 70-es ma már 7-est jelent), de hamarosan felteszem a
netre a 2. képpel kapcsolatos 2004-es túra Google-térképét (a képekkel együtt), ami segíthet valamit.

Családi túra 1995-ben, amikor Évi még csak 1 éves voltAki délelőtt tízkor azzal indul el Pestről biciklivel, hogy – Leugrom fürdeni Velencére, de a Magnumra megjövök!, az nyilván a számára jól bevált 70-es úton dönget oda-vissza, mit sem törődve a benzinfüsttel és a forgalommal. Ez a leírás ellenben egy háromnaposra tervezett (és sikerrel végre is hajtott) családi kirándulás alapján készült, melynek résztvevői jobbra láthatók. Kivéve a feleségemet, Zsókát, aki a felvételt készítette rólam és a három gyerekről. (Lentebb Évivel kettesben indulunk útnak ugyanoda, 9 évvel később)

Kirándulás kettesben, 2004-benA családi büszkeségen kívül az indokolja a kép szerepeltetését, hogy egy ekkora háromnyomú szerelvénnyel (bébiülés: 2,5 kg, utánfutó: 11,5 kg, hálózsákok: 5 kg, Anna: 24 kg, Zsuzsi: 19 kg, Évi: 10 kg) azaz összesen 72 kg plusz teherrel még a 3. szakasz legjárhatatlanabb részei is jórészt járhatónak bizonyultak, bár megvallom, a meredekebb kaptatókon ki kellett parancsolnom Annát és Zsuzsit az utánfutóból. Az átlagsebesség sem volt éppen világraszóló: a (nehezebb) visszaút reggel 8-tól este 8-ig tartott, igaz, ebbe belefért egy kétórás déli ebéd- és játszásszünet a tordasi sportpályán, valamint számos rövidebb pihenő is. Feleségem, aki nem igazán edzett, így nyilatkozott a Tárnok – Érd szakaszon: – Ha ezt meg tudtuk csinálni utánfutóval, akkor bárki meg tudja csinálni utánunk! Minthogy tapasztalatom szerint egy kerékpártúrán a leggyakrabban feltett kérdések: –
Mennyit jöttünk eddig? – és – Mennyit kell még mennünk? – a margón kilométerértékeket is megadok, melyek a vastagon szedett objektumok helyére utalnak.

  1. szakasz (60 km): Törökbálint –– Biatorbágy –– Etyek –– Alcsútdoboz –– Vértesacsa –– Lovasberény –– Nadap –– Velence
  2. szakasz (15–30 km): Velence – – Sukoró –– (Pákozd –– Pákozdi-ingókövek –– Pákozd) ––– 48-as honvédemlékmű ––– Velence
  3. szakasz (60 km): Velence –– Kápolnásnyék –– Pázmánd –– Vereb – – Kajászó –– Tordas –– Gyúró –– Pusztazámor –– Sóskút –– Tárnok –– Érd –– Törökbálint

1. szakasz (60 km): Törökbálint ––– Biatorbágy ––– Etyek ––– Alcsútdoboz ––– Vértesacsa ––– Lovasberény ––– Nadap ––– Velence

Ez a szakasz bárkinek ajánlható, aki nem siet túlságosan, hiszen az utak jók, a táj szép – még ha a terep helyenként nem is éppen könnyű. 0,00 A törökbálinti buszvégállomástól indulunk lefelé a Munkácsy Mihály utcán (Budapestről a balatoni kerékpáros útvonalon juthatunk el ide). A tájékozódást megkönnyíti, hogy az I. világháborús emlékmű közelében, a Barátság kútnál, térképes információs táblát helyeztek el. Kb. 300 m után a keresztnél balra térünk a Bartók Béla utcára, majd a 100-as útig (mai néven az 1-esig) egyenesen haladunk a Budakeszi jelzést követve.

3,96 A 100-asra kiérve balra térünk a Biatorbágy jelzés szerint. Az M0-ás után nem sokkal hosszú de nem túl meredek emelkedő kezdődik, mely egész az M1-esig tart.

9,10 Balra letérünk a 100-asról a Biatorbágy jelzés szerint.

10,10 A biatorbágyi viaduktig jó kis lejtő, majd meredek kaptató következik.

10,73 Az emelkedő végén, a Gabriella eszpresszóban, korrigálhatjuk a gyerekek lezuhant vérfagylaltszintjét, mielőtt nekivágnánk az etyeki útnak.

12,20 A Sándor-kastélyhoz érve T elágazásba torkollik az út. Balra térünk Etyek felé.

13,05 Biatorbágy végén, egy Y elágazásnál, tábla mutatja, hogy Etyek felé jobbra visz az út. Innen már látható jobbra a Biai-tó nádassal benőtt széle.

13,34 300 méterrel később átmegyünk a Benta-patak egyik mellékága felett (Kígyós-patak), amely épp itt folyik át a Biai-tó felől. Balra visszafelé fehér mészkősziklák jelzik a Tétényi-fennsík letörését. Nem látszik ugyan innét, de néhány kilométerrel odébb, hasonló helyen bányásszák a sóskúti mészkövet is.

18,06 Kisebb-nagyobb emelkedők után Etyekre érünk. A falu névtáblája előtt épülő lovastanya. A Kossuth u. 20-ban félfogadás szombaton, takarítási időben.

18,37 Kevéssel az etyeki templom előtt, balra, az egyik udvarban, italboltot találunk. A bicikliket be lehet vinni a terasz széléig.

18,70 Az út bal oldalán sejthető, lepusztult kálváriától kemény, 1600 m-es emelkedő kezdődik. (Az 1. szakasz 60 km-éből Annának és Zsuzsinak összesen kb. 3–4 km-t kellett gyalogolnia. Ebből másfél kilométer erre az emelkedőre esett. Évivel és az utánfutóval azonban mindvégig boldogultam.) Közben elmegyünk a Kácsor fogadó (19,03) mellett. A gyerekek képzeletét nagyon felizgatta, hogy került a szekér a fogadó melléképületének tetejére.

24,00 A Szent-László-víz hídjáig több lépésben leadjuk mindazt a helyzeti energiát, amit az etyeki emelkedő végéig (20,30) felhalmoztunk.

29,80 Kisebb-nagyobb küzdelem árán elérjük az alcsúti platánsort, amely 1200 m-en át árnyékolja be az Alcsútdobozra vezető lejtőt.

32,23 Alcsútdobozon egyenesen megyünk majd tovább a Székesfehérvár jelzés szerint a 811-esen. Az Arborétum is arra lesz kb. 300 m-re. Aki azonban megéhezett, az nézzen körül a kereszteződésben. Jobbra, az ABC-n túli kocsmában újabban pizzát is lehet kapni, nemcsak fagylaltot.

32,63 Az Arborétumba a kerítésen belülre vihetjük a biciklit, ahol a pénztáros szeme előtt lesz. A park belsejébe azonban csak gyalog szabad bemenni. (A kerékpáros szezonban az Arborétum hétfő kivételével 9–17 h közt mindig nyitva van.) Számomra a legérdekesebb látványt mindig is a tó partján álló mocsárciprus karó módjára sorakozó légző gyökerei jelentették, a gyerekek kedvencei azonban a nemrég betelepített hattyúk voltak, amelyek némi alamizsna reményében készségesen odaúsztak hozzájuk. (A pénztáros szerint a hattyúk el tudnának repülni, ha akarnának, de jól érzik magukat az arborétumban.) Ugyancsak érdekes látvány a park közepén az egykori Habsburg-kastély megmaradt homlokzata a kertből a kertbe néző ajtóval és ablakokkal. Ha a kocsmánál elfelejtettük volna megtölteni a kulacsokat, akkor most itt az idő a mulasztás pótlására.

33,80 Az Arborétum után hamarosan 500 m-es meredek kapaszkodó következik, amely a jelzőtábla szerint éppen 10%-os. Az út további részén ilyen táblát nem láttam már, ami nem jelenti azt, hogy itt kellett utoljára kiszállnia a két nagyobb gyereknek.

36,00 A nehezén egyelőre túl vagyunk, innen már lejtős az út Vértesacsáig.

40,00 Vértesacsa takaros település. Sajnos azonban ezt is elérte már a piacgazdaság szele, ami esetünkben azt jelenti, hogy senki se hajlandó fizetni az utcai kutakon elfolyó vízért, ezért leszerelték a csapokat.

42,60 400 m-es kemény emelkedő és több.

48,30 Lovasberény határát elérve a 811-es éles jobb kanyart vesz. Mi nem, hanem érintőlegesen lezúdulunk róla egy aszfaltozott mellékútra, majd rögtön balra térünk egy Y elágazásban (Széchenyi u.).

48,67 Az utca T elágazásban eléri a verebi országutat. Itt jobbra térünk.

48,92 A kereszteződésben balra térünk a Velence jelzés szerint.

49,04 Kicsivel odébb, a Liget presszóban erőt gyűjthetünk a legnehezebb napi feladathoz, a Velencei-hegységen való átvergődéshez.

51,00 Innentől kezdve bukkanó bukkanót követ majd. A lábunk érzi, hogy ez bizony már a Velencei-hegység.

54,78 Csaknem 4 km után elérkezünk a legmagasabb pontra. Jobbra földút vezet a mindössze kb. 1 km-re emelkedő Meleg-hegy felé, amely 352 m-ével a hegység legmagasabb csúcsa. Innen már úgy gurulunk Nadapig, mint a kő.

56,53 A nadapi templomnál kis bukkanó, aztán további suhanás egészen Velencéig. Talán meg se állunk, ha balra, a tarlón, séta-sárkányrepülőt nem pillantunk meg , amit a gyerekek – a tulajok engedélyével és invitálására kívül-belül alaposan áttanulmányoztak. Másnap, a Panoráma kempingből, ahol tanyáztunk, a kölykök örömmel fedezték fel újra meg újra az égen a banánzöld szárnyú repülőt, amiben ültek. A “repülőtér” földrajzi adatait csak azért nem adom meg precízebben, mert még nem lehet tudni, nem napraforgót vetnek-e jövőre a helyén, ami csak a nyaralószezon után tenné lehetővé a fel- és leszállást (ha egyáltalán).

59,00 Az M7-es feletti hidat elérve két kemping útjelzését is megtaláltuk: az egyik a Sport, a másik a Panoráma. Mi, az ábécésorrendet figyelembe véve (no meg azt, hogy állítólag az volt a közelebbi), elhatároztuk, hogy a Panoráma jelzését fogjuk követni. A hídról legördülve első ízben pillantottuk meg a tavat, melyet lányaim – a fürdési lehetőségre utalva – Medencei-tónak kereszteltek át. (Tavaly az ELTE visegrádi üdülőjében nyaraltunk, és mindennap fürödtünk a Dunán vagy a lepencei strandon. Zsuzsi azóta is úgy emlegeti a dolgot, hogy “amikor a Visegkádban voltunk fürödni”.)

60,00 Az eligazító táblák segítségével könnyűszerrel megtaláljuk akármelyik velencei kempinget. Aki csak fürödni akar, az némi kérdezősködés árán szabadstrandot is talál a környéken.

2. szakasz (15––30 km): Velence –– – Sukoró ––– (Pákozd ––– Pákozdi-ingókövek ––– Pákozd) ––– 48-as honvédemlékmű ––– Velence

A rövidebb szakasz bárkinek ajánlható. A hosszabb verzió, mely kb. 7 km-es bolyongást is tartalmaz a borsónyi kőmorzsalékkal borított földutakon, igazából csak gyalog vagy MTB-vel élvezhető. Jómagam – mintegy kikapcsolódásként – egyedül indultam erre a portyára, a kempingben hagyva a családot, hadd pihenjenek és fürödjenek addig. 0,00 Az országútra kiérve balra tartunk Sukorónak. A terep egészen Pákozdig dimbes-dombos, de nem kimondottan nehéz.

5,45 Sukoró után, az emelkedő vége felé, rengeteg a hamvas szeder a jobb oldali árokban (augusztus 13.). Az ilyen útszéli szeder nekem valahogy jobban ízlik, mint az erdei – a feleségem szerint vélhetően a magasabb oktánszáma miatt.

6,70 Aki a rövidebb – 15 kilométeres – túra mellett dönt (ezt fogom leírni részletesebben), az a jelzőtábla ajánlata szerint most letér balra az emlékmű, ill. a kikötő felé. [A többiek jobb ha visszafelé zarándokolnak el oda, mert csak egy mazochista fékez le egy lejtőn, ha nem muszáj. A hosszabb útra indulók számára Pákozdon, a Kucsera vendéglőnél (9,03) tábla hívja fel a figyelmet a “Gránit” geológiai tanösvényre, melyhez zöld tölgylevél jelzés vezet. Mint említettem, az út annyira gránitmorzsalékos, hogy országúti bringával könnyű elcsúszni rajta.]

7,05 Egy jobb oldali elágazás előtt ismét tábla jelzi az emlékművet és a Doni emlékhelyet. Ne térjünk le, hanem menjünk egyenesen tovább.

7,45 A különös formájú Doni emlékhelynél tábla mutat balra az Arborétum irányába.

7,95 Térjünk le a kikötőhöz vezető útról az Emlékmű jelzés szerint.

8,29 A 48-as emlékmű talapzatáról szép kilátás nyílik a Velencei-tó nádasokkal tarkított víztükrére.

8,45 A múzeum alatti parkolóból földút vezet jobb kéz felé. Ezen indulunk vissza Velencére. Kb. 40 m után T elágazáshoz érünk, ahol rövid tájékozódás után balra kanyarodunk. (A távolban látszó négyszögletes víztükör a kajak–kenupálya. Kb. 200 m-rel balra megyünk majd végig mellette. A pálya kb. 2400 m hosszú és 150 m széles, s csak azért tűnik csaknem négyzet alakúnak, mert erős rövidülésben látszik onnan, ahol állunk. Látni alighanem most látjuk utoljára, mert a fák és a bokrok el fogják takarni előlünk. Onnan tudjuk majd mégis, hogy elértük, hogy arrafelé válik az addigi földút aszfaltozottá.)

8,71 Újabb T elágazás, ezúttal jobbra térünk, lefelé. A továbbiakban már nem térünk se jobbra se balra, hanem egészen az M7-esig egyenesen megyünk tovább. Az utat jó darabon fehér üröm szegélyezi. (Úgy néz ki mint a fekete üröm, csak finomabban szeldelt a levele, és hamvas árnyalatú, akárcsak az errefelé ugyancsak gyakori ezüstfa – más néven: olajfűz – lombja.) Ez az a növény, amelyre az örömbe vegyülő ürömöt emlegető szólás utal. Ha megkóstoljuk a növény bármely részét, azonnal megértjük, hogyan is kell a szólást értelmezni. Ami az utat illeti, ugyanaz a borsóméretű vulkanikus törmelék borítja, mint a tanösvényhez vezető földutat, nem árt tehát az óvatosság, miközben lefelé csorgunk a hegyoldalról.

9,59 Leérünk a hegyről és kiérünk a fák közül is. Innen kezdve gyakorlatilag sík az út egész Velencéig. A jelekből ítélve a következő 500 m esőben alighanem elég sáros lehet.

10,06 Az út murvásra vált, majd a kajak–kenupálya térségét elérve hamarosan aszfalton gurulunk tovább (10,29). Innen kezdve hatalmas nyárfák között visz az út, ami nem jön rosszul a déli melegben.

13,37 Az M7-es hídjánál, a Tekergő étterem érdekes alakú nádfedeles épületénél visszaérünk ugyanarra az országútra, amelyen Pákozd felé elindultunk. Itt jobbra térünk.

14,69 Hamarosan visszaérünk a kempingbe. Közben útba ejthetjük a Fő u. 160 alatti velencei halászházat, amely 1994 óta várja a látogatókat (hétfő kivételével).

3. szakasz (60 km): Velence ––– Kápolnásnyék ––– Pázmánd ––– Vereb ––– Kajászó ––– Tordas ––– Gyúró ––– Pusztazámor ––– Sóskút ––– Tárnok ––– Érd ––– Törökbálint

Aki irtózik a földutaktól, az jobban teszi, ha arra megy vissza, amerről jött, vagy ha siet, akkor a 70-es felé. Az utóbbi ugyan inkább csak a kerékpáros célforgalomnak van fenntartva, ám a rendőrség minden jel szerint elfogadható célnak fogadja el, hogy az ember minél gyorsabban vissza akar jutni Pestre. Én, családomat féltve, ám a letűnt időket kergetve az ajánlott út mellett döntöttem, noha részleteiben nem volt teljesen világos előttem, hogy ez a választás mit is takar (t.i. olykor másképp kígyóznak a földutak a térképen, mint a valóságban). Ami pedig a múltat illeti, ez a túra (vagy legalábbis annak egynémely szakasza) segít jobban megérteni, milyen (sport)teljesítményt jelenthetett 100 esztendeje egy-egy 80 kilométeres túranap, amiről az “ősök” regélnek – egy olyan korban, amelyben nem szelídültek még sima aszfalttá a göröngyös földutak az újonnan feltalált automobil számára. 0,00 Az országútra kiérve ezúttal jobbra tartunk

4,14 Kápolnásnyéken kereszteződéshez érünk. Aki siet, az letérhet balra az M7-es jelzés irányába. Mi többiek megyünk még vagy 250 m-t egyenesen, hogy az út egy részét kisebb forgalomban tehessük meg.

4,38 A postánál balra térünk a Deák Ferenc utcára.

5,63 Az M7-eshez vezető országutat elérve jobbra fordulunk mi is.

6,20 Balra átmegyünk az M7-es felett a Vereb jelzés szerint.

8,60 Kicsivel Pázmánd előtt, az első meredek kaptató után, balra vörösbarna színben tűnnek fel a Zsidó-hegy védett sziklái.

10,18 Pázmándon a templom előtti emelkedő végén kocsmákat és postát találunk.

15,20 Vereben, a református templom, a bolt és a presszó után, közvetlenül a katolikus templom előtt, földút vezet jobbfelé. Akit nem riaszt el az állapota (később általában jobb minőségű lesz, de lesz még rosszabb is), az most követ bennünket a nagy kalandba. A többiek legjobb, ha most futamodnak meg, és mennek egyenesen tovább Lovasberénybe, hogy onnan az 1. szakasz útvonalát követve jussanak vissza a túra kiindulási pontjára.

15,53 Egy bal kanyar után hamarosan ütött-kopott tábla jelzi (ha le nem szedték azóta), hogy Vál felé jobbra kell letérnünk. Errefelé az út helyenként épphogy csak járható utánfutóval.

16,00 Újabb rozsdás tábla jelzi, hogy ismét jobbra kell térni Vál felé. Azért éppen arra, mert ekkor még azt hittük, hogy oda lyukadunk ki.

18,00 Ettől a ponttól kezdve sokkal jobb az út, mert beszórták finom murvával.

18,47 Az út élesen jobbra kanyarodik, leválva a halványan továbbvezető mellékútról.

19,69 Az út aszfaltozottra vált, majd rögtön ezután lelakatolt kapu torlaszolja el. A kaputól jobbra sejteni lehet, hogy a helybéli gyalogosok és biciklisták arra szokták megkerülni. Ôk azonban feltehetően jóban vannak a káeftévé vagy ertévé avanzsált állami gazdaság biztonsági őreivel, s nyilván azt is tudják, hogy azok mindjárt lőnek-e vagy csak ijesztgetnek. Így aztán feleségem javaslatára inkább lemondtunk Vál idegenforgalmának fellendítéséről, és a kerítésnél élesen jobbra kanyarodó keskenyebb aszfaltúton tekertünk tovább (mint később kiderült:) a vendégszeretőbb Kajászó felé. Innen az út nagyjából kilométerenként cikcakkozik egyet merőlegesen hol dél, hol kelet felé, ahogy a nap alapján nagyjából megállapítottam. Az irányt nem lehet eltéveszteni, mert mindig arra kell menni, amerre kellemesebb (magyarán lefelé és/vagy amerre jobb az út). Akármilyen jó is az út, figyeljünk, mert az egyik lejtő alján jókora gödröt találtunk (24,10).

25,92 Kajászón a kápolnánál balra térünk a Kossuth utcára.

26,55 A váli országútra érve jobbra megyünk 100 m-t a templom felé majd a templom innenső oldalán balra fordulunk egy zsákutcába, amely számunkra lyukasnak bizonyul majd. Jó 100 m után balra löszfal emelkedik. A karvastagságú lyukakban gyurgyalagok (más néven gyurgyókák vagy méhészmadarak) szoktak költeni. Mi nem láttunk egyet sem, mert a fiókák kirepülése után már csak estére térnek haza a vadászatról. A gyurgyalagtelep után az aszfaltozott utacska igencsak meredekké válik, majd a temető táján földúttá változik.

26,99 A földút élesen balra kanyarodik, s a tőlünk most jobb kézre eső szántóföld mentén halad tovább.

27,41 A földút éles kanyart vesz jobbra. Innen nagyjából É-K felé haladunk Tordas felé.

29,10 Kiérünk Tordasra, ahol az eddigi földút aszfaltburkolatot kap.

29,34 A stoptáblánál balra ágazik le az út Gyúró felé. Azt ajánlom azonban, hogy menjünk egyenest tovább a takaros kis faluba. 200 m-rel odébb ui. balra igen kellemes, árnyas szélű sportpályára akadunk, játszótérrel, padokkal-asztalokkal és tűzrakóhellyel. Amíg a szomszédos Sport büfében elkészül a natúrszelet, akár meg is toldhatjuk a kitérőt, hogy megnézzük a szép iskola-templom együttest 200 m-rel túl a Szent-László-vízen. A sportpálya kerítésére kitett térképvázlaton a többi látnivalót is bejelölték. A pihenő után visszamegyünk az elágazásba (31,60), és elindulunk jobbra a Gyúró jelzésnek megfelelően.

33,68 Közvetlenül Gyúró előtt földút vezet jobbra a halastóhoz. Sajnos, fürödni nem lehet benne.

35.90 Gyúró végén egy T elágazásban elfogy az aszfaltozott út. Balra Válra jut az ember, jobbra Etyekre és Pusztazámorba. Mi jobbra fordulunk. A következő kb. 1200 m-re elég volna tulajdonképpen annyi eligazítást adni, hogy menjünk mindig arra, amerre a legkevésbé kívánkozunk, ám a demokratikus kisebbség (ti. a fakírok és a mazochisták) kedvéért mégis részletesebb tájékoztatás válik szükségessé.

36,27 A kínos bazaltzúzalékos út az erdőt elérve balra kanyarodik.

36,51 Az időközben kifehéredett kőzúzalékos út egy újabb elágazásban jobbra felfelé kanyarodik. Innen kezdve számunkra 600 m-es tolós szakasz következett, nemcsak azért, mert az út túl meredek volt, hanem azért is, mert sajnáltam a gumikat az éles bazaltszilánkoktól, melyektől újfent feketére váltott az út színe.

37,13 Az emelkedő tetején “vágányt váltunk”, azaz hagyjuk, hogy a 100 m-rel korábban fehérré szelídült kőzúzalékos út balra kifusson alólunk Etyek felé, mi pedig áttérünk arra a fasorok közötti régi földútra, amely eddig járhatatlan mélyútként kísért bennünket jobb kéz felől. (A mélyút léte elárulja, hogy az iménti földutat az erózió miatt voltak kénytelenek szinte járhatatlanná “feljavítani”.)

40,50 Némi viszontagság után kiérünk Pusztazámorba. Innen már aszfaltozott út visz tovább (egyenesen) Sóskútra, csak a falu közepén lévő meredek emelkedővel kell megküzdenünk.

42,80 Az első sóskúti házak előtt élesen jobbra kanyarodik az út. Ezt azok kedvéért jegyzem meg, akik más alkalommal földúton szeretnének eljutni Sóskútról Etyekre. Ez az a pont ugyanis, ahol Sóskútról jövet érintőlegesen le kell szaladni a műútról az etyeki földútra.

43,60 A Sóskútra vezető hosszú lejtő elején balra tekintve jól látszik a Tétényi-fennsík peremén az a fehér kőfejtő, ahonnan a ház- és pinceépítéshez használt sóskúti mészkő származik.

45,48 Sóskúton a templom és a cukrászda között lehet balra felmenni a Kálváriára (érdemes). Fagylaltozás közben (ugyancsak érdemes, mert eddig még mindig nagyon finom volt itt a fagyi) majd a cukrász elmagyarázza, hogy merre visz az út. (A tulajdonképpeni utunkat egyenesen folytatjuk tovább a biai országútig.)

45,80 A Benta hídján átgurulva a biai országúton jobbra térünk az Érd jelzés szerint.

48,50 Nem jelzi tábla ugyan, de az M7-es hídja alatt átérve Tárnok üdülőrészén járunk.

49,70 Elágazáshoz érünk. Jobbra, a műút felé, Tárnokot jelzi a tábla, mi azonban balra fordulunk egy földútra (Tárnok, Szőlőhegyi út), amely átvezet Érdre, az ottani Tárnoki útra. Aki siet, az menjen tovább jó másfél–két kilométert a Budapest–Balaton kerékpáros útig (Érd, Vadlúd u.), ill. a Fehérvári útig. Akinek azonban van némi stílusérzéke, az érzi, hogy nem zárulhat le ez a szakasz még egy kis földutazás nélkül.

50,30 Balra szép, sima aszfaltút kanyarodik le földutunkról. Ne keltsen hiú reményt senkiben. Az ugyanis a szeszfőzdéhez vezet, mi viszont továbbra is az antialkoholizmus rögös útját követjük.

51,37 Kicsivel Érd határa előtt szerteágazik az út. A házak és a kölyökfenyves határát megcélozva nagyjából egyenesen megyünk tovább Érd városában, amely hosszú ideig tartotta a legnagyobb magyar falu címet. Aki a falu és a város határát átlépve dramatikus javulására számított az út minőségében, az most ürmösen csalatkozni fog, viszont legalább tapasztalhatja, hogy nincs is akkora szakadék (legfeljebb vízmosásos földút) a magyar falu és város között.

52,65 Az első aszfaltozott keresztút (Lőcsei u.) része a Budapest–Balaton kerékpáros útnak. Itt balra kanyarodunk, és immár füstben és benzingőzben kapaszkodunk fel az emelkedőn csaknem az M7-esnél lévő Völgy presszóig (55,24), ahol a kerékpáros jelzést követve jobbra térünk Budapest felé.

60,00 Egy kisebb emelkedő után kellemes lejtőn gurulunk ki Érdről. Rögtön ezután kemény kapaszkodó következik, amelyért nyilván kárpótlást ad majd az utolsó nagy és hosszú lejtő, amelyen egész Törökbálintig suhanunk. (A suhanás a mi esetünkben 62 km/h csúcssebességet jelentett a kb. 170 kg-os szerelvénytömeg miatt.)


Vissza Nagy Sándor honlapjára.