| Huzigáljuk a keretet a kéz előtt és lássunk csodát! |
A radiográfia minden módszere azon alapul, hogy a különböző anyagoknak más-más a sugárgyengítési együtthatója az átvilágításhoz használt sugárzásra. (A sugárgyengítési együttható lényegében az extinkciós koefficiensnek felel meg.) A nagyenergiájú fotonok esetében pl. minden kölcsönhatási forma (fotoeffektus, Compton-szórás, esetleg párképződés) hatáskeresztmetszete nő a Z rendszámmal. Ez okozza, hogy a lágy szövetek, melyek főleg csak a 1H, 6C, 7N, 8O elemekből épülnek fel, könnyebben áteresztik a röntgensugárzást, mint a csontok, melyekben pl. 20Ca is van. A neutronradiográfia esetében viszont a neutronok nem az elektronokkal lépnek kölcsönhatásba, hanem az atommagokkal. Itt egészen más szabályok uralkodnak. A rugalmas szóródás például (mely a termikus atomreaktorokban a hasadási neutronok lassításának fő mechanizmusa) annál hatékonyabb, minél kisebb a szóró mag tömege, vagyis az A tömegszám. Mivel a kis rendszámú elemeknek kisebb a tömegszáma is, ezek gyakran erősebb árnyékot hagynak a felvételeken, mint a nehezebbek. (Ne feledjük, negatívokról van szó, melyeken az árnyékok világos színűek!) Különbség az is, hogy a hatáskeresztmetszet a neutonszámtól is függ, tehát izotóponként eltérő. Nagyon tanulságos az alábbi ábra, melyen három felvétel látható egy kalkulátorról. A középső egy közönséges fényképfelvétel (Photography). A bal oldali röntgenfelvételen (Radiography) legmarkánsabb (fehér) árnyékot az alul elhelyezett telep hagyja, de a nyomtatott áramkör vékony fémcsíkjai is észrevehetők az árnyékolásuk miatt. A jobb oldali neutronos felvételen (Neutronography) a műanyag alkatrészek vehetők ki inkább.
|
Vissza Nagy Sándor honlapjára. Releváns |tIt| kínálat: Nukleáris Glosszárium, Asimov Téka
