Ha a Geiger–Müller-detektort egy villanycsengőhöz hasonlítjuk, mely egyforma hangosan szól, akár egy másfél mázsás súlyemelő nyomja meg, akár egy vézna kisgyerek, akkor a folytonos kisülés tartománya egy beragadt csengőnek felel meg, amelyről csak annyit lehet tudni, hogy valaki megnyomta egyszer és úgy maradt. Azt hiszem, ebből mindenki meg tudja ítélni, érdemes-e detektort üzemeltetni ebben a tartományban.