A Bohr-modell
– Bohr úgy próbálta megmagyarázni a spektrumvonalak rejtélyét, hogy kitalált
egy forradalmian új atommodellt, mely szerint az elektronok a mag körül keringenek.
– Ez nekem nem tűnik túl forradalminak. Az előbb láttuk, hogyan keringhet
egy negatív elektron egy pozitív atommag körül.
– Igen, de Bohrnak meg kellett magyaráznia a spektrum “vonalkódját”
is. Ezért felállított egy különös szabályt, amelyet az elektronoknak követniük
kell: csakis “megengedett” pályákon mozoghatnak. Semmilyen más pálya
nem jöhet szóba számukra. Viszont át tudnak “ugrani” egyik megengedett
pályáról egy másikra. Persze közben egy csöppet “berezdülnek”...
– Tehát ez okozza a fénysugárzást!
– Ezt láthatod is, ha az alábbi atommodell különböző pályáira kattintasz.
– Hoppá! Ha egy kisebb pályára kattintok, akkor egy kis színes “hullámbigyó”
kifelé röpül. Ha pedig egy nagyobbra, akkor befelé jön egy ilyen bigyó, és mintha
kijjebb “pöckölné” az elektront.
– Ezek a “hullámbigyók” kis fényvillanások. Elektromágneses
“energiacsomagok”: más néven fotonok.
– De amikor korábban játszottunk az atommal, akkor mindenféle pályát
létre tudtunk hozni a legkülönbözőbb sebességekkel. Egyszerűen nem értem, mi
az, hogy “megengedett” pálya.
– Akkor viszont már látod, mért találták annak idején annyira forradalminak
Bohr atommodelljét! Azért, mert azt fejezte ki, hogy az energia csak kis ugrások
formájában változhat meg. Ezeket hívják kvantumoknak. Az ilyen kvantomokkal
foglalkozó fizikát pedig kvantummechanikának nevezik.
– Innen van az a kifejezés, hogy “kvantumugrás”?
– Aha. Csakhogy ez a kifejezés a hétköznapi értelmében egy ugrásszerű
nagy változásra utal, míg a fizikusok a megengedett pályák közötti ugrást értik
alatta, vagyis egy olyan ugrást, ami általában igen-igen pici. A dolog lényege
az, hogy egy ilyen ugrást nem lehet több apró lépésre bontani. A pályán mozgó
elektron tehát vagy ugrik, vagy marad.
|
