Az alábbi interaktív HTML5 animációt az ingyenes iSpring
Free szoftver segítségével készítettem PowerPointból. Az alább applet helyén 2021-ig Flash futott. A swf fájlját letöltheted offlájn használatra: |
Ezt a kiegészítést Fodor Dániel korábbi ELTE-s vegyészhallgató inspirálta
egy kérdésével, amit megköszönök neki. Az alábbi ábrákon γ egy tetszőleges foton jele, mely elektronátmenet során keletkezik (tehát nem gamma-foton), e pedig az atomi héjátrendeződéskor kilökődő (Auger-)elektron. Az ábrák függőleges tengelyén szereplő Pγ -t (mely annak valószínűségét fejezi ki, hogy a lyukbetöltés fluoreszcencia/fotonemisszió révén valósul meg, nem pedig az alternatív Auger-effektussal), az irodalom ωK, ωX stb. jelöléssel adja meg, és fluoreszcenciahozamnak nevezi. |
Az elektronbefogás és a belső konverzió (mely ugyanúgy egylépéses folyamat, mint az Auger-effektus) az elektron rendelkezésre állásán (előfordulási valószínűségén) múlik egy szűk térrészben, melyet a mag parányi térfogata határoz meg. Az Auger-effektus esetében a rendelkezésre állás jelentősége abban nyilvánulhat meg, hogy a lyukbetöltésben a legközelebbi héj játssza a fő szerepet (KLL, LMM), amelynek viszonylag nagyobb az átfedése a lyukat tartalmazó héjjal, mint a kintebbieknek. Ezt látszik alátámasztani az is, hogy a Coster–Kronig-effektus (melyben a lyukbetöltés ugyanannak a héjnak egy másik alhéjáról megy, csak a kirepülő elektron származik kintebbi héjról, pl. LLM) gyorsabban zajlik (ti. több elektront szolgáltat) mint az Auger-effektus (pl. LMM stb.) . Lásd az alábbi ábrát a K, L, M pályaméretekről a Wikipedia nyomán . |
n: főkvantumszám; l: mellékkvantumszám (pálya-impulzusmomentum); s: spinkvantumszám (spin); j: eredő impulzusmomentum (spin–pálya csatolás)
Vissza Nagy Sándor honlapjára. Releváns |tIt| kínálat: Nukleáris Glosszárium, Asimov Téka
Utolsó frissítés dátuma: 2021-12-31