Mácsai István: magamról

Tizenöt év az érc- és ásványbányászatban (MEO-labor vezetőtől ker. ig-ig) az egri műnél. ’87-’92 visszatérés a vegyészethez egy hamvába holt Kft-ben, de leginkább válságmenedzselés. ’92-től a Raiffeisen Bank (lánykori nevén UNICBANK) megbízásából a bank lízingcégének harmadmagammal elindítója, majd a gépjármű üzletág felépítője és vezetője voltam. 2000. januárjában átültem az asztal másik oldalára és a ma már csak szép emlékű, olasz tulajdonú és olasz autókat értékesítő (mellesleg ezen a vonalon az országban a legnagyobb),  SPQR névre hallgató kereskedést vezettem egészen 2005. elejéig. Ekkorra az olasz tulajdonosoknak olyannyira sikerült összeveszniük egymással, hogy a cég lényegében feloszlott és a feledés édes homályába veszett a következő évek során. Visszahívtak a Raiffeisen csoporthoz és ott egy kis egység vezetőjeként lényegében le- és kivezettem magam a munkából. A 60. évemet betöltve, önként és dalolva, az elkövetkező naptól a nyugdíjasok nyugodt, kiegyensúlyozott, a saját őrületek kiélésén és élvezésén alapuló, mondhatni decens életét éljük Judittal, feleségemmel. Sok zenével, koncertekkel, színházzal, olvasással, barátokkal és amikor/amíg az egészségem engedi, utazgatással. Sajnos ezek kezdenek ritkulni. Piacra és kis boltokba járok vásárolni és folyamatosan főzök. Amikor lehet, barátaimmal nagy eszmecseréket tartunk a pálinkákról és borokról (természetesen kóstolással egybekötve)

Amire büszke vagyok: a 43. éve tartó házasságunk, a most 38 éves Réka lányunk, hogy az általános iskolai barátaimmal még ma is kéthavonta összejárunk, hogy az évfolyamból pár emberrel heti, jóval többükkel havi/éves szinten találkozunk egy-egy tarokkpartira vagy csak jóízű dumálásra. És talán arra, hogy néhány embernek segítettem életben maradni vagy felgyógyulni azzal, hogy száznegyvenvalahányszoros véradó vagyok/voltam. Ennyi hasznom legalább volt…

2012.06.04.


Putyu †2014

Gyászjelentés

„Putyu nagyszerű ember volt, és igazi jó barát. Nagyon szerettük, és ez mindig is így marad. Nagyon fog hiányozni.”

„Felfoghatatlan….. különleges jó barát, még betegségében is példát adott. Nem lehet igaz a hír, az űr túl nagy lenne, velünk marad.”

„Mély tiszteletet érzek azok iránt, akik nem adják fel. Hisznek abban, hogy meggyógyulhatnak és ennek érdekében megtesznek mindent, ami részükről megtehető. Nem a múlton rágódnak, keseregnek, keresik az okokat, és nem gyászolják a jövőt sem. Hanem képesek arra, hogy a jelenben tegyék, amit tehetnek. Mácsaink azt hiszem ilyen ember volt. Remélem, hogy olyan életet élt, hogy a borzasztó fizikai fájdalmak ellenére lélekben békében ment el.”

„Ezt a fájdalmat még nem dolgoztam fel, nagy ürességet érzek....”

„Öröm és jó játék, igazi felszabadultság volt vele együtt lenni. És rendszerint onnan folytattuk a beszélgetéseinket, ahol 40-30-20... éve éppen abbahagytuk. Akár félmondatokból értettünk, de a csöndből is. Mostantól mindig a csöndből kell értenünk. Permanens jókedélyét mindig sikerült továbbadnia. Nagyon jó barátot vesztettünk valamennyien.”

Putyu


Putyu búcsúztatása (Csumi, 2014.08.06.)

Tisztelt gyászoló gyülekezet, családtagok, barátok, évfolyamtársak!

Eltávozott egy csodálatos ember, akit nagyon szerettünk.

Mácsai István azaz Putyu végleg itt hagyott minket.

Az elmúlt 20 évben minden héten összejöttünk négyen, néha öten, hogy együtt beszélgessünk, vacsorázzunk, és ami a lényeg: tarokkozzunk. Ezek a találkozók meghatározó élményt jelentettek számomra, számunkra. A tarokkozáson kívül mindig megbeszéltük az aktuális eseményeket, az elmúlt hét történéseit. Itt ismertem meg Putyu sohasem tolakodó finom humorát, született eleganciáját, emberi báját és tapintatát. Ugyanakkor késéles logikával csapott le minden emberi butaságra, gyarlóságra.

Tarokkozás közben mindig mögöttem ült, és ha 21 fogásra készült, szeme sarkában megjelent egy utánozhatatlan finom mosoly, mintha csak azt mondaná: most megfoglak, de azért szeretlek. Ezt a karakterisztikus barátságos arckifejezést őrzöm meg róla az emlékezetemben,

Az utóbbi években egyre súlyosabb egészségügyi problémák kínozták, számos műtéten esett át, de gyógyulásába vetett töretlen hite és optimizmusa átsegítette a legnagyobb kríziseken, mi szinte semmit nem észleltünk komoly fájdalmaiból. Bölcs életszemléletét mindvégig megőrizte.

A heti találkozókon kívül nagyon fontos volt számára az évfolyam sorsa. Ő kezdeményezte a rendszeres karácsonyi és nyári összejöveteleket, állandó levelezésben volt velünk. Nyugodtan mondhatom, hogy Putyu volt az évfolyam lelke, nélküle ezek a találkozók sohasem jöttek volna létre. Különösen nagy hangsúlyt fektetett a 40 éves találkozóra. Napokon át kerestük a megfelelő helyet, helyszíni bejárásokkal véglegesítettük a programot. A jubileumi találkozó nagyon jól sikerült, és ebben Putyunak fő érdeme volt.

Fél évvel ezelőtt, a legutolsó decemberi összejövetelünk után ezt írta:

„Magatoknak kell megköszönnötök, hogy ez az este így sikerült, mert, úgy érzem, a mai világban kevés szebb és jobb dolog van annál, mint amikor majd’ húsz ember önzetlenül összejön egy hívó szóra csak azért, hogy beszélgessen egymással, jókat szórakozzon a másik történetén, hogy szívesen meghallgassa és vele érezzen, ha kell. Csodálatos, hogy ezt így tudjuk még tenni most is, ősz fejjel (már akinek van haja) és valamivel több ránccal, mint anno, de ugyanolyan szeretettel. Már várom a következő találkozót, melyen, reményeim szerint, a most kényszerűen távol maradók is részt vesznek!”

Drága Putyu, rettenetes ezt kimondani, de már nem lesz lehetőséged részt venni a következő találkozón és már nem fogod elfogni a huszonegyesemet…

Egy pótolhatatlan igaz barátot vesztettünk el, akitől most búcsúzunk.

Végül egy rövid idézet Papp Zoltán „Végtelen” c. verséből:

„Mert elménk gyakorta arra hallgat,
mit évezredek óta megtanultunk,
hogy porszemek vagyunk csak a világban,
és megizzadunk majd a vajúdásban,
míg felismerjük roppant hivatásunk
s azt, hogy az ember: múlt, jövő s jelen,
mert térben és időben végtelen.„

Drága Putyu, most búcsúzunk Tőled, de sohasem felejtünk el.


Képek

Szőr Mácsai makulátlan szakállal. Tiszta, rendezett és intellektuális. Ja, és megy a hajához.
Mácsai


Vissza az 1972-es ELTE-s vegyészek kezdőlapjára! A kezdőlapra!

Valid XHTML 1.0 Transitional